VISSZATEKINTŇ - 1957
RITKA SZÉPSÉG█ CSEPPKŇBARLANGOT FEDEZTEK FEL A KOLOZSVÁRI VOINŮA ALPINISTÁI

1957 április 26, Új sport

Egy három héttel ezel§tt történt, hogy Bagaméri Béla a kolozsvári Voin■a hegymászója értékes felfedezéssel gazdagította barlangkutatásunkat. A Királyerd§, Csúcsa és Rév közötti vidékén Sonkolyos közelében nagy kiterjedésű és ritka cseppk§képz§dményekben gazdag barlangra bukkant. Földalatti kutatóútra nem készült fel s ezért – bár egy búvópatak mentén mintegy 500 méternyire behatolt a hegy gyomrába – kénytelen volt visszafordulni. Felfedezését jelentette az illetékeseknek, akik elhatározták, hogy késedelem nélkül hozzálátnak az új barlang feltárásához.

A Voin■a barlangkutató csoportjának 12 tagja kiszállt a helyszínre. A csoport amelynek tagjai Szatmári Dénes, Bagaméri Béla, dr. Xántus János, Szabó Tamás, József Mihály, Zürich István, Blazsek Ödön, Blazsek Liviu és Daume Attila 13 órát töltött az új barlangban, rendkívül érdekes élményekkel tért vissza. A kutatócsoport tagjainak elbeszélése alapján körülbelűl a következ§kben foglalhatnánk össze az els§ út élményeit:

Hajnali két óra volt, amikor a csoport megérkezett az új barlang bejáratához. Mivel a sziklarés igen szűknek bizonyult, reggel öt óráig vés§kkel tágították, hogy mindnyájan bejussanak. Már kel§ben volt a nap, amikor egy 15 méteres kötél segítségével az utolsó ember is leereszkedett a barlangba vezet§ szűk kürt§n. Itt megosztották a feladatokat s hozzáláttak a munkához. A vízzel és iszappal borított padlózatú folyosón el§re törve lassan bontakozott ki a kutatócsoport tagjai el§tt az új barlang minden szépsége. A folyosó lassan lejtett s végül egy hosszú terembe torkollott, amelynek falairól és boltozatáról vakító tisztaságú cseppk§rudak serege kápráztatta a felfedez§ket. A terem dísze egy 15 méter magas és 5m átmér§jű feny§fa alakú cseppk§tömb, amelyhez foghatót hazánkban még nem találtak. A terem alsó szakaszában egy 5 méteres vízesésre bukkantak amelynek vize a terem végét képez§ víznyel§ben (xigon) tűnt el.

Ezután a csoport két részre oszlott s így folytatták tovább az utat. A keskeny járatokon el§rehaladva újabb három cseppk§-termet fedeztek fel. Az els§ terem képz§dményei hófehérek, ezért a „Tündérterem” elnevezést kapta. A „Vörös-terem” cseppkövei, mint neve is mutatja, a vörös szín legváltozatosabb árnyalataiban ragyognak. A barlang legjelent§sebb része, az úgynevezett „gyémántmez§”, amely a maga nemében – a szakért§k véleménye szerint – párját ritkítja a világon.

A felfedez§ csoport nagy kitartással és buzgalommal küzdötte át magát a barlang egyes szakaszain, s sokszor mellig ér§ vízben, vagy pedig hason csúszva a szeszélyes járatokon keresztül… Tizenhárom órát töltöttek a csoport tagjai a föld alatt s még mindig nem tudják teljes egészében bejárni az új barlangot. Vannak ugyanis szakaszok amelyeken csak csónak segítségével juthatnak át.

Az els§ kutatóút sikerrel járt. A legközelebbi feladat, hogy teljes egészében feltárják és a természetjárók számára is hozzáférhet§vé tegyék a barlangot, amelyet a Barátság barlangjának neveztek el.

Fisch Rezs§



A BARÁTSÁG BARLANGJA

ÚJ CSEPPKŇBARLANGOT FEDEZTEK FEL A KOLOZSVÁRI AKARAT TURISTÁI

1957 április 28, Igazság

Egy szép tavaszi este Bagaméri Béla, a Kolozsvári Akarat sportközösség alpinista szakosztályának tagja egy öregember érdekes elbeszélését hallgatta: az id§s bácsi a közeli hegyekr§l, a velük kapcsolatos mondákról, legendákról beszélt, egy bizonyos barlangról, mégpedig a Szél barlangjáról, amelyet azért neveznek így a környéken, mert a földben lev§ résen hideg leveg§ áramlik állandóan a külvilágra. Ebbe a barlangba dobták egykor – így tartja a közbeszéd – az „izgága", sorsukkal elégedetlenked§ parasztokat. Hogy valóban van e ilyen barlang, azt – úgymond – nem lehet tudni, mert még ember nem járt ott. Legalább is olyan, aki elmesélte volna, mit látott bent...

Másnap a kolozsvári turista nem állotta meg, - hogy is tehetne ilyet egy vérbeli hegymászó? – hogy el ne menjen az öreg ember kíséretében az említett nyíláshoz. Meg is találták egy kis földalatti csermely kitörési helye mellett, és mindketten érezték az alulról feltör§ hideg leveg§t. Itt valóban barlangnak kell lennie – mondta Bagaméri Béla – vagy legalábbis valamilyen nagyobb üregnek. Ez okozza a légáramlást.

S ha már nem tudta megállni a hegymászó, hogy el ne látogasson az öreg által említett nyíláshoz, azt sem állta meg, hogy ha már itt volt, be ne ereszkedjék a föld mélyébe. S ott bent a feltevései igazolódtak. Valóban – miután a nála lev§ eszközökkel kitágította a nyílást és bemászott rajta, egy keskeny folyosószerű üregbe, majd innen egy mind jobban szélesed§ és táguló barlangba ért. Csodálatos látvány volt a szemnek, ami itt fogadta. Nem sokáig haladhatott azonban, mert csak egy karbidlámpája volt s kevés felszerelése. Könnyen eltévedhetett volna.

Amint visszatért Kolozsvárra, jelentette az új barlang felfedezését az Akaratnál. Néhány nappal kés§bb a sportközösség 12 tagú alpinista csoportja útra kelt, hogy meghódítsa a Szél barlangját. S a hódítás sikerrel járt. A korszerű felszereléssel ellátott csoport tagjai méterr§l méterre vették be az új barlangot és 2 és fél kilométer mélységig hatoltak be. Feltevéseik szerint a barlang hossza mintegy 6 kilométerre tehet§. Tizenhárom órát tartózkodtak a csoport tagjai – Szatmári Dénes, ifj. Xantus János, dr. Voiseanu Gh, dr. Szabó Tamás, Zürich István, Gagyi András, Nyerges János, József Mihály, Blazsek Ödön, Blazsek Liviusz, Baumer Attila és természetesen Bagaméri Béla – a gyönyörű cseppk§barlangban, s ismerkedtek az újonnan felfedezett természeti szépséggel, majd a barlangból távozva rögtön el is keresztelték: a Szél barlangja a Barátság nevet kapta...

Hazánk turistái újabb fest§i hellyel gazdagodtak.




ÚJ CSEPPKŇBARLANGOT FEDEZTEK FEL KOLOZSVÁR TARTOMÁNYBAN

1957 Június 28, El§re

Bagaméri Béla hegymászó, Rév közelébe nemrég egy új barlangot fedezett fel. A barlang feltárási munkálatain részt vett Viehmann József professzor, a Barlangkutató Intézet kolozsvári fiókjának tudományos munkatársa is. A szép cseppk§alakulatokban b§velked§ barlangon át földalatti patak folyik, amely a Sebes Körösbe ömlik. A kutatók mintegy 600 méterre követték a földalatti vízfolyást, ahol tóvá szélesedik ki. A barlang alapos áttanulmányozására nemsokára expedíciót szerveznek.