TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Még a barlangászkör megalakulása előtt az alapító tagok egy része aktivált már a barlangászat terén, ezért kötelességünk úttörő munkájukat megemlíteni. A kis, tapasztalt csoport előzte meg és alapozta a klub kialakulásához vezető utat.
Habár Rotaridesz István nevét kevesen ismerik, a kolozsvári Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) titkárának mind közvetlen, mind közvetett hatása volt a romániai barlangkutatás fejlődésében. 1940 elején egy pár emberből kis barlangkutató csoportot hoz össze, akik az ő vezetésével először a hegység már ismert barlangjait járják be, majd később új felfedezéseket tesznek. Ők kutatták fel például a bihari karszton a Pojarul Poliţei-barlangot, a Jád-völgyi Valea Rea-barlangot (ma Rotaridesz-barlang). A Les-völgyi Tutajos-barlang felfedezésénél már jelen van a huszadik életévéhez közeledő Bagaméri Béla is, aki Rotaridesz Pista bácsi nevelését, természet és barlangok iránti szeretetét, később továbbadta az általa alapított barlangászkörnek.
1948-ban az akkori állami hivatalos szervek megszüntetik az EKE működését. A kis barlangászcsoport, hogy ne maradjon gazda nélkül, beiratkozik az akkori Népi Turista Egyesületbe, de 1953-ban ezt az egyesületet is megszüntetik. Ezután a társaság Bagaméri Béla vezetésével a Vasas Sport Egyesületnél létesít turista-, alpinista-szakosztályt. A kis csapat, miután beszerzi barlangászfelszerelését, és jelentős szaktudást is elsajátít, a Jád völgyében kezdi kutatómunkáját. Tízéves munkájuk során 18 barlangot és 6 zsombolyt tárnak fel, ezeknek összhossza 7559 m.
1956-ban Teo Rusu, a Kolozsvári Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet munkatársa nyújt nekünk segítséget, az Erdődámos–Ponorás–Révtízfalu környékén levő barlangok és zsombolyok feltárásában.
A Szelek barlangjának a felfedezése gyökeres változást jelentett az amatőr barlangkutatás alakulásában. Mikor 1957-ben Bagaméri Béla átpréselte magát az első szűkületen, és meglátta a barlangóriás méreteit, rájött, hogy a feltárás itt sok embert vesz majd igénybe, és szükségessé válik az addig létező kisebb barlangászcsoportok összefogása. 1966-ban végre megvalósul a nagy álom, megszületik a hazai sportjellegű barlangászat, megalakul a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK.; CSA). A 35 éves tevékenység alatt a kör barlangászai, bejárva a hegység zegét-zugát, számos új barlangot és zsombolyt fedeztek fel. Leghíresebbek a Ponoraş, a Gruiul Jderi, a Stanul Ciuţii, a Berna-zsomboly, a Litofagus, a Jád-völgyi bányabarlang. A felfedezésétől eltelt 44 év alatt a Szelek barlangja elérte a több mint 50 km-es hosszúságot, és még mindig új járatokkal kecsegtet.

1957 – Bagaméri Béla bácsi megtalálta a Szelek barlangját. Ekkor még senki nem tudta, mi lesz ennek a folytatása. Azóta eltelt majdnem 50 év. Hosszú idő. Egy fél emberélet. Hogyan lehet összefoglalni ezen évek eseményeit, és akár vázlatosan is leírni egy barlangászkör tevékenységét? A gondosan megőrzött adatok nélkül lehetetlen volna. A régi túranaplók, -beszámolók és egyéb gondosan megőrzött dokumentumok segítségével könnyebb összefoglalni.

1966 A Kolozsvári Amatőr Barlangászkör megalakulása. Első táborunk a cărmăzani-i karsztban. Bár a Szelek barlangjában a feltáró munka már 1957-től megkezdődött, a kutatásnak sikerül új lendületet adni – megszervezzük az első többnapos (65 órás) expedíciót.

1967 – Egy 106 órás föld alatti tábor nyomán feltárjuk a Rotaridesz-járatot, és a Szelek az ország leghosszabb barlangja lesz. Vársonkolyoson ünnepség keretében megemlékezünk a barlang felfedezésének 10. évfordulóján. Megkezdődik a Jád-völgy középső medencéjének rendszeres feltárása.

1968 – Újabb 105 órás expedíció. A föld alatti Szelek-táborra már országszerte van jelentkező, többek között dr. Dan Coman és Orbán Ferenc újságíró, aki megírja élményeit a Kockázat napjai című könyvében.
Szükségessé válik a barlangóriás járatainak a feltérképezése, és ezzel beindul egy olyan máig is tartó munka, amely komoly erőfeszítést igényel a klub minden tagjától. A rendszeresen elnyert országos térképészeti díjak és elismerések újabb és újabb lökést adnak a tagoknak. Ugyanebben az évben a búvároknak sikerül átúszni az első szifont.
Megkezdjük a Fehér Kövek és a Bratcuţi-völgy barlangjainak a feltárását.

1969 – Ismét expedíció a Szelek barlangjában, ezúttal 68 órás. Megtörténik a Moravek-járat feltárása.
A Fehér-kövek „alatti” Vârfuraş-barlangban bontunk, a Gábor Feri-járatban.

1970 – Megkezdjük a Biharrósa (Roşia) környékének kutatását, feltárását, bejutunk bontással a Bonchi-barlangba, és feltérképezzük 2150 m hosszúságban.
Megkezdődik a Drăgan-völgyi (Nagysebes) karsztterület feltárása.

1971 – Jelentős felfedezések éve. Újabb 110 órás expedíció a Szelekben, a Vörös- és Fehér-folyosó feltárása.
Bontások után sikerül bejutni a Vârfuraş-barlangba, és a kitartó munkához méltó szépségű járatok fogadják a feltáró barlangászokat. A barlang a fotósok egyik kedvenc helyévé válik, és nemsokára védetté is nyilvánítják a 2250 m hosszú barlangot. Bontási munkálatokat végzünk a Magyar-barlangban is.
Munkánkat a Román Televízió is megismerésre és megismertetésre érdemesnek találja, ezért filmforgatást terveznek a Szelek barlangjában.

1972 – Filmforgatás a Szelek barlangjában. Elkészül az első riportfilm a barlangról.
Elvállaljuk az első országos szintű amatőrbarlangász-találkozó megszervezését, ugyancsak Vársonkolyoson (Şuncuiuş). A programban előadások, diavetítések, beszélgetések szerepeltek, az érdeklődők meglátogatták a barlangot. A résztvevők száma (72 fő) is jelzi: egyre nő a barlangok iránt érdeklődők száma, és ezen belül azoké, akiknek érdeklődése túlmutat egy-egy hétvégi – a szabadidőt kitöltő – barlangásztúra szintjén.
Ekkor már több klub létezik országszerte, és a hivatásos barlangkutatók mellett tevékenykedő (és nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is egyre komolyabb munkát végző), úgynevezett „amatőrök” kezdik kialakítani saját kis társadalmukat, kezdik megtalálni egymást.
Újabb barlangokat találtunk a Fehér-köveknél, megkezdődik az Barátkai-karsztforrás (Izbucul Brătcanilor) feletti barlang bejáratának a kibontása. Egy csoportunk részt vesz a Bulgáriában rendezett nemzetközi barlangásztáborban.

1973 – A Jád völgyében feltárjuk a 181 m mély Pobraz-zsombolyt. Segítségünkkel, közös expedíció keretében a magyarországi Amfora-könnyűbúvárok túljutnak a 36 m mély és 110 m hosszú első szifonon a Bulzi (Csarnóháza) vizesbarlangban, több mint 4 km hosszúságban tárják fel a barlangot.
Sikerül bejutni a Bratcuţi-barlangba. A klub négy tagja részt vesz a Csehszlovákiában, Olomouc mellett rendezett Nemzetközi Barlangkutató Kongresszuson. Újabb csoportunk látogat Bulgáriába.

1974 – Immár hagyományosnak nevezhető Szelek-barlangi expedíció. Több mint 100 órás föld alatti tábor során feltárjuk a Fehér-folyosó hátsó részét, valamint a Tavak-járatot. Elérjük az aktív szint végpontját, ez a végpont a mai napig tartja magát, mivel annyira közel van a felszínhez, hogy az omlás átfúrásával nem további járatot találnánk, hanem egy új bejáratot nyitnánk a barlangnak.
A Fehér-kövek alatt megtaláltuk a Runa- zsombolyt, és feltárjuk 76 m mélységig.
Folytatjuk a Jád-völgye feltárását. A Bulgáriában rendezett nemzetközi barlangásztalálkozón részt vesz 4 tagtársunk.

1975 – Folytatódik a térképezés a Szelekben, ezzel párhuzamosan a Szelek-barlang fölötti felszíni kutatásokra is nagy hangsúlyt fektetünk, megpróbáljuk behatárolni a barlang vízgyűjtő területét. A vársonkolyosi bányavállalattal való együttműködés eredményeképpen a barlang fölötti néhány bányajáratba is sikerül bejutni, ezek közül különösen érdekes az egyik, ahol a robbantások nyomán föld alatti üreget találtak az ott dolgozó bányászok. A terem fontosságát az adja, hogy a víz, amit a bányajáratból ebbe a terembe szivattyúztak, zavarossá tette a Szelek-barlang vizét. Ez minden kétséget kizáróan bizonyította összefüggését a barlang vízrendszerével. Az esetet azonban beárnyékolja az a tény, hogy a munkások a talált üreget gyakorlatilag feltöltötték meddővel.
Megkezdjük Kőrösfő és környéke feltárását. Búvárjaink feltárják és feltérképezik a Szala pataka barlangját 503 m hosszúságban és a Csarnóházi (Bulz) barlangot 365 m hosszúságban, több szifont átúszva.

1976 – A Szelek barlangjában Mikulás napján felfedezzük a Mikulás-járatot, ez az első darabkája a barlang harmadik emeleti szintjének. A Vörös-folyosó két mellékágát is sikerül feltárni, majdnem 600 méter hosszúságban. Megdől a 20 km-es határ is, és mindenki érzi, hogy – a barlang adottságait tekintve – nemsokára elérjük a 30 km-t. A barlang védettségét szem előtt tartva egy újabb – második – vasajtót is kap a bejárat. A tervezők agyafúrtságát bizonyítja az a tény, hogy a be nem avatott még kulccsal a kezében is képtelen kinyitni a kaput.

1997 – A Jád völgyében felfedezzük, feltárjuk és feltérképezzük a 328 m hosszú, igen szép, cseppköves Gruil Jder- barlangot. A Les-völgyi vizesbarlangban átjutunk az első szifonon, és feltárunk 420 m új járatot. Beindul az Izbândiş térségének a kutatása.

1978 – Megkezdődik a Szelek-barlang leglátogatottabb részének kiépítése, ami természetesen nem kivilágított aszfaltsávokat jelent, hanem „mindössze” vaslétrákat, lánclétrákat és drótkötél korlátokat. Nem kis munka ez, de szükséges az egyre növekvő számú látogatócsoportok biztonságának növelése szempontjából.
Elkészül a román nyelvű Szelek-barlang-album, a barlangkutató intézet munkatársainak, Dan Comannak és Valentin Crăciunnak a segítségével. Az erdődámesi (Damiş-Ponoraş) táborozásunk alkalmával felfedezzük a 611 m hosszú Stanul Ciuţii-barlangot, és a 697 m hosszú és 98 m mély Berna-zsombolyt.
A Magurani-völgyben megkezdjük a Dealul Prodan barlangjainak bontási munkálatait. A Birtini- barlangoknál is végzünk bontási kísérleteket.

1979 – Elkezdődik a Körösbánlakai (Bălnaca) és a Plopişului-hegységbeli karsztterületek feltárása. A ponorási karsztfennsíkon bontással bejutunk a 3851 m hosszú Ponorás (Ponoraş) barlangba, amely hazánk egyik legszebb barlangja. Képződményeinek szépsége és formai gazdagsága a Vârfuraş-barlanghoz hasonló. Sikerül elérni, hogy védett barlanggá nyilvánítsák.
A Szeleket térképező csoport feladatlajstromára felkerül az újonnan felfedezett, feltárt rész, ami összeköttetést biztosít a Rotaridesz-járat és az Északi-folyosó között.A barlang bejáratát meg kell erősíteni falak kiépítésével, betonozással. Sajnos sok energiát kell fordítani a rongáló kezek nyomainak eltüntetésére.
Elkészül az első geomorfológiai leírás Szilágyi Árpád, Köműves Emil, Nagy István, Varga Alfonz és Kerekes Károly közös munkájaként. A barlang ismert, feltárt hossza eléri a 25 700 métert.
A Vlegyásza térségében sikeresen feltárjuk, és 436 m hosszúságban, valamint 95 m mélységben térképezzük a Peştera nr. 3 din valea Pâraielor Cuţiit. A Fântâna Rece-i táborunkról a Román Televízió filmet készít.

1980 – A folyamatos kutató-feltáró munka meghozza a gyümölcsét, a sok kiszálláson egymás mellé „rakott” méterek eredményeképpen már 27 102 méter a Szelek ismert hossza.
Horea Mitrofan segítségével feltárjuk, és feltérképezzük a Ciur Ponor-barlangot 5196 m hosszúságban, bejutunk a Dobos barlangjába, amely 319 m hosszú, ugyanakkor feltárjuk a Jád-völgyi 250 m hosszú és 80 m mély Ciungi Scoci-barlangot. Búvárjaink 120 m úsznak az Izbucul Topliţei szifonjában.

1981 – Megkezdjük a Vársonkolyos közelében levö Pojorâta-karsztterület feltárását. A Lazuri-völgy térségében, a Fanea Babi 131 m és a Poşitaul Oneşilor 82 m mély zsomboly, valamint a Pestera Pârâului Ştirbilei 313 m hosszú barlang feltárása is megtörténik.
Tovább dolgozunk a Jád völgyében is, az itteni táborunkról a televízió újabb filmet készít.

1982 – Újabb 100 órás föld alatti tábor során a Szelekben megdől a 30 km-es határ is. A barlangkutató intézet munkatársai megállapítják, hogy a barlang két mellékpatakában lerakódott fehér, tejfölszerű ásvány az alofánnak nevezett alumínium-szilikát. Külön érdekessége, hogy a világon egyedül itt található meg barlangban.
Megrendezzük Vársonkolyoson az első országos barlangászversenyt 7 csapat részvételével. Ekkor gyökerezik meg a köztudatban a barlangászásnak mint sportnak a fogalma, időben, pontokban lehet mérni a teljesítményeket, össze lehet hasonlítani őket, és az összehasonlításnak tagadhatatlan stimuláló hatása van, nemcsak a nyertesre, hanem a többi résztvevőre is. Ezenkívül ilyen alkalmakkor a barlangászás félig, úgymond kiemelkedik a földből, mivel egyes próbákat a felszínen kell lebonyolítani, és ennek a reklám- és ismeretterjesztő hatása nem elhanyagolható. Be is érik ennek a hatása, gombamód szaporodnak a többé-kevésbé barlangászással foglalkozó egyesületek, klubok, csoportok.
A Ménesi Péter által vezetett nagyváradi barlangászokkal újabb feltárások következnek a Jád völgyében és a Erdődámesi (Dameş) karszton, valamint erre az időszakra esik a Toaia-barlang feltárása.

1983-ban A Napoca Barlangászcsoporttal együttműködve sikerül bejutni a Szentkút tágas barlangrendszerébe. A mérések alapján a barlang összhossza 4250 m, mélysége pedig 295 m.
A Prodan-dombon található Szeles-lyukat, amely az Izbândiş rendszerbe való bejutással biztat, kemény munkával bontjuk, úgymond „az utolsó pár métert”. Mint általában a Jád-völgyi tábor alkalmával rábukkanunk 28 új, de szinte jelentéktelen barlangra.
Ez az év a Paşcalău-zsomboly kalandos meghódításának az éve. Említésre méltó a Jád völgyében 12 csapat részvételével megrendezett barlangászverseny.

1984 – A nagytáborban kibontjuk és feltárjuk a Măcinac-barlangot 604 m hosszúságban. A búvárcsoport feltérképezi 2460 m hosszban az Izbucul Damişenilor-barlangot és a GNSA kolozsvári barlangászkörrel a Szentkút-barlangot.
A Túri-hasadékban kerül megrendezésre a harmadik országos barlangászverseny 7 csoport részvételével, elkezdődik a Jád völgyében a Dealul Lelii alatti vizesbarlang feltárása. A Szelek-barlang feltárt hossza eléri a 32 700 m.

1985 – Feltérképezzük a Dealul Lelii alatti vizesbarlangot 1300 m hosszú és 42 m mély. A negyedik barlangászversenyünkre Barátkán kerül sor, ugyancsak 7 csapat részvételével. Egy csoportunk a Kolozsvári Bányászati Kutató Intézet kérésére a Tg. Ocna-i régi sóbányában végez megfigyeléseket, és fényképez. Bontjuk a Hăpătag időszakos víznyelőt a Ponoraş térségében.

1986-ban a Ponoraş-barlangban 191 m, a Vârfuraşban 233 m újabb járatot fedezünk fel, valamint a szelekben 520 m-t. Csoltkó Lajos kiállítást szervez a Metalul Roşu gyárban.
Nem veszünk részt az országos barlangászversenyen, miután a szövetség megváltoztatta a verseny szabályzatát, pontozási rendszerét.

1987-ben folyik a barlangi és felszíni adatgyűjtő munka, eredményeit dr. Szarka György egy tudományos igénnyel megírt dolgozatban összegzi, melyet az 1987-ben, Vársonkolyoson tartott szimpóziumon ismertet.
A Szelek-barlang keletkezési feltételei című dolgozattal elnyerjük az Emil Racoviţa-trófeát. Ekkor emlékezünk a Szelek-barlang felfedezésének a 30. évfordulójára is kiállítással, vetítésekkel és más előadásokkal. Varga László elkészít a tervet egy a bejárat fölé épülő kis házacskáról, itt a fő szempont a barlang védettségének a biztosítása és csak másodrendű a barlangászok átöltözési, alvási lehetősége, a felszerelések tárolása. Lelkes – és természetesen önkéntes – munkával (hétvégeken, szabadnapokon) sikerül az épület alapjának szánt gödröt kiásni, majd a betonozási munkákat is elvégezni
Itt kötelességünk megemlíteni a sonkolyosi bányavállalatot mint fő segítségforrást az építőanyagok biztosításában és szállításában. A klubvezetés érdeme, hogy sikerült felkelteni a vállalat érdeklődését, fogékonnyá tenni őket a barlang fontosságára, és bevonni a barlangot érintő munkálatokba. Sajnos a következő pár évben nem sikerült a szükséges engedélyeket beszerezni, és anyagi támogatást sem tudtunk előteremteni, a sok sok munka eredményét lassan betemeti az idő.
Megkezdődik a barlang hosszmetszeti térképének az elkészítése, mely ez egyes helyeken nehezebben megy, mint maga a felülnézeti térkép ekészítése. Végül barlangunk az íróasztalon is kiemelkedett a két dimenzióból, szemléletesebb lett, és átláthatóbbá váltak a labirintikus részek.
Részt veszünk a Menyházán rendezett barlangi mentés témájú értekezleten és a Pusta Călăţeai barlangimentés-kiképzésen.

1988 – Nagyon sok energiánk megy rá a Ciungii-zsomboly bontási munkálataira mely sajnos nagyon kevés eredménnyel jár.
A Szelekben a harmadik emeleti szintek kutatásával, feltárásával telik az év, a mérésekből kiderül, hogy az ismert első és második emeleti járatok fölött – csaknem teljes hosszúságban – egy töredezett, de jól követhető harmadik emeleti szint húzódik, mely a barlang összhossznövelésének komoly lehetőségét rejtheti. Az év végére a barlang feltárt hossza eléri a 39 400 métert.
Találkozót szerveztünk a Királyerdőben végzett barlangásztevékenység újjászervezése céljából, ahol a résztvevők közül sokan újabb, jó ötletekkel álltak elő, sajnos ezek feledésbe merültek.

1989 – Ebben az évben tevékenységünk nagy része a Jád völgyéhez kötődik. A Hidroenergetikai Építővállalat jádremetei brigádjának jelentése nyomán feltárjuk a Peştera din Galeria A. C. H. és a Kristályos-barlangot egy nagyváradi kör közreműködésével. Folytatjuk a kőrösfői feltárásokat.
Ez az év igen szomorú a klubra nézve, márciusban elveszítjük Csoltkó Lajost az egyik legdinamikusabb társunkat, alapító tagot. Mindenki Laji tátája, a húzóegyéniség nincs többé, holott előtte alig egy hónappal, a hétnapos föld alatti táborban, még jellegzetes hangját, nevetését hallottuk visszhangozni a Karácsonyfa-teremben. Hangulatának, konfliktuskezelő készségének hiányát még sokáig érezni fogjuk.

1990 – A politikai változások nyomán sok szempontból kitágulnak a lehetőségek. Megélénkülnek a határon túli kapcsolatok, és rengeteg külföldi csoportot viszünk barlangot látogatni. Véget ér a hazai barlangászmozgalom centralizált jellege, és előtérbe kerülnek a regionális szervezetek, szövetségek.
Az Erdélyi Barlangászegyesület születésénél klubunk is aktívan jelen van. Sikerül saját klubhelységet szerezni.
Folytatjuk feltáró munkáinkat a Szelekben, ezáltal hossza már több mint 42 km. Nagy reményeket fűzve a Bratcuţii-rendszerbe való bejutáshoz, tovább dolgozunk a Bonchii-barlangban.
Tanúi leszünk annak, hogy a tagság egy része máshol keresi a boldogulását, szétszóródnak, ki közelebb, ki távolabb próbálja megvetni talpát, esetenként családjával együtt. Vannak akik pénzszerzési lehetőségként használják ki, és visszajönnek, de vannak olyanok is, akik csak hosszú évek múltán jönnek haza látogatóba. Sajnos, ők vannak többen, és az itthon maradt fiatal gárda vállára hirtelen nagy súly nehezedik, miután az előttük levő korosztály tagjai – leszámítva a tiszteletet érdemlő kivételeket – gyakorlatilag kilépnek a klub aktív életéből.

1991 – nyarán Bagaméri Béla 50 év aktív barlangászás után visszavonul. A fiatal vezetőség előtt nehéz feladat áll: megtartani és „tovább vinni” a klubot a tradíciók vonalán, az erősen megváltozó és kialakulóban levő pénzcentrikus körülmények között is. Az értékek, melyeket meg kell őrizni, és amelyekre építeni lehet a következők: a természet, a barlangok szeretete és tisztelete, a személyes kapcsolatok – a közösség megtartása, nemcsak a túrák alkalmával, hanem ezeken túl, a mindennapokban is, közös tevékenységekkel.
A téli Szelek-táborban feltérképezzük a harmadik emeleti új járatokat. Felkészítő előadásokat tartunk az új tagok részére, több elméleti és gyakorlati órával. Év végén mindannyian sikeresen vizsgáznak, és belépnek a kör aktív tagjainak sorába. A klub fennállásának 25. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget szervezünk előadásokkal, kiállítással, bankettel.

1992 – A Szelek bejárata fölött kezd omlani a földréteg ez több javítási munkát igényel. A Táskásban és a Ponorásban folyik tovább a munka. Találtunk öt új barlangot a Jád völgyében.

1993-ban bejegyeztetjük a Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klubot mint nonprofit egyesületet, a bírósági végzés nyomán önálló jogi személyiséggé válunk. Az alapszabályzatban lefektetett célok és alapelvek ugyanazok, mint voltak előtte tíz vagy akár húsz éve.
A nyári nagytábor alkalmával, a Soros Alapitvány anyagi segítségével sikerült rendbe tenni a Szelek-barlang bejáratát. Két új kaput készíttettünk, és lebetonoztuk a régi bejárat fölötti részt. Ez az első alkalom talán amikor megadatik, hogy költségeinket megtérítik. Munkánk nem könnyű, a nagyon erős, hideg huzatban zsaluzni, betont önteni, kaput szerelni – embert próbáló.
A természetvédelemre való nevelést a civil szervezeteken kívül más – sajnos nem vállalja fel, így klubunk is fontosnak tartja, és foglalkozik a témával a különböző szintű tanfolyamain, ahol a fiatal jelentkezők átfogó ismereteket szerezhetnek elméleti és gyakorlati téren egyaránt.

1994 – Több régi, „elfelejtett” barlangban folynak munkálatok, sajnos kevés eredménnyel. Kivételt képez a Táskás, ahol találtunk 110 m új járatot, és nagy reményeink vannak az Izbândiş-rendszerbe való bejutásra.
A Vârfuraş-barlangban megerősítettük a kaput illetve lebetonoztuk azokat a részeket, ahol még be lehetett jutni a barlangba.
Megalakult a Romániai Barlangkutatók Szövetsége, amelynek mi is tagjai lettünk. Részt vettünk a Ponor-Éken (Ic Ponor) megtartott Barlangok Védelme Szimpózionon.

1995 – Ha lassúbb ütemben is, de gyűlnek a méterek a Szelek barlangjában, a barlang ismert hossza meghaladja a 43 km-t. A harmadik emeleti szinten talált új járatokkal. Megnőttek a követelmények a barlangi térképekkel kapcsolatosan, és egy új rendszer szerint kell majd a térképeket újrakészítenünk.
A Pobrázban megtaláltuk az emeleti részt, ez 1000 m új járatot jelent. Megerősítettük, és újra lezártuk a Ponorás kapuját.
Ismét van egy lelkes fiatal csoport, ők a Cărmăzan vidékét kutatják.
Részt vettünk az ökológiai rendőrség alakuló gyűlésén, a Cloşani-ban megtartott országos térképező iskolán, illetve egy hegyi- és barlangi mentés témájú országos tanácskozáson.
A klub két tagja tanársegédi minősítést ér el az országos térképezőiskolában. Megteremtődtek a feltételek a Szelek-barlang újratérképezéséhez. Sikerül beszerezni a megfelelő minőségű és pontossságú műszereket, és elkezdődik az ambíciózus terv kivitelezése, mely még sok föld alatti tábor és kiszállás programja lesz.
Szükségessé válik a klubon belüli térképezési „stílusok”, módszerek és az adatfeldolgozás egységesítése, standardizálása, és a feldogozott információk számítógépre vitele. Elkezdődik a klub számítógépes adatbázisának a kiépítése, amely később más barlangok – mint például a Vârfuraş és a Ponoraş –, illetve néhány felszíni zóna adatait is tartalmazza majd.

1996 – A Vârfuraşban 1000, a Ponoraşban pedig 200 méter új járatot találunk. Részt veszünk a Romániai Rangerek Szövetsége első nemzeti szintű kurzusán.
Megakadályoztuk, hogy a Vârfuraş-barlangnál – amely rezervációnak nyilvánították – a barlang épségét veszélyeztető építkezési munkálatokat kezdjenek el.
A nyári tábor egyben a kör fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából tartott találkozó színhelye is.
Ősszel fájó búcsút kellett vennünk Egri Laci társunktól, a tábortüzeknél már nem csendül fel félreismerhetetlen hangja és gitárjátéka. Könyvéhez, a Barlangászok könyvéhez nem tud folytatást írni, és kivételesen gazdag földrajzi, néprajzi és történelmi tudását sem oszthatja többé meg velünk. Ő is távozott az örök csend világába.

1997 – A hagyománnyá vált téli Szelek-tábor alatt tovább folyik az újratérképezés. Ugron Gábor operatőr egy film készítéséhez kezdett a Szelek barlangjáról. Egy fiatalokból álló csoport Letean a felszíni kutatások során 11 új barlangot talált.
A Ponorasban 500 m új járatot fedeztünk fel. Elnyertük a II. díjat az országos térképezési versenyen a Speo-Sporton. Balla György és Balla Lehel sikeres vizsga után megkapta a térképező lektori címet.

1998 – A Speo Arta szimpóziumról 6 különböző díjjal és oklevéllel tér haza a Técsy Péter vezette küldöttség. A barlang szépségeinek és a barlangászás mindennapjainak megörökítésére, szélesebb körben való ismertetésére nem kis pénzt és energiát fordító amatőr fotósok és grafikai érzékkel megáldott barlangászok immár hagyományosnak számító találkozója ez, ahol rangot és elismerést jelent minden egyes díj, az áldozatos munka minőségi elismerését. Sajnos, az elismerések nem jelentenek érezhető anyagi támogatást a fotózásra specializálódott barlangászok számára, éppen ezért a klubnak és a klubtagságnak kötelessége segíteni tevékenységüket a lehetőségek mértékében.
A hetvenes évek után, amikor klubunk tagjai bulgáriai, csehszlovákiai és magyarországi táborozásokon és kongresszusokon vettek részt, igencsak korlátozták a kapcsolatfenntartást más országok barlangászköreivel, a diktatúrának köszönhetően.
A kilencvenes években a változásoknak hála, ismét felélénkül a határokon átnyúló barlangásztevékenység. 1998-tól évente Ukrajnába látogat egy 4-6 fős csoport, és részt vettünk az Olasz Barlangászszövetség kongresszusán.
A Szelek újratérképezése közben 500 m új járatot találtunk, a November 7-, valamint a Tavas- és X- járatban. A Ponorásban újabb 300 m járatot és egy kis tavat fedeztünk fel.
Tovább folynak a Dajka-völgyi kutatások. Felszínezés és bontás során 17 új barlangot, és 445 m új járatot találtunk. Nagyon sok időnket vette igénybe a sok újratérképezés az új követelményeknek megfelelően.
Nem véletlen a Speosporton a térkepezésért elnyert első helyezés sem, hanem rengeteg kiszállás és fáradságos munka eredménye. Megjelenik Bagaméri Béla bácsi könyve a Lámpafényben a barlangvilág.
Részt vettünk olasz és francia barlangásztalálkozókon és egy ukrajnai barlangásztúrán.
Körünk pár tagja sikeresen elvégezte a monitoriskolát.

1999 – ben a Szelekben a Tavas-járat környékén 700 m új járatot fedezünk fel.
Laji tata nyomdokába lépve Deák Zsolt (Szaddam) kitartásának eredményeként sok-sok kiszállás, kistábor és bontás után bejutottunk az Izbândiş-rendszerbe.
Sajnos 700 m után újabb akadályok következtében (omlás és agyagdugó) lehetetlenné vált a továbbjutás. Az új járat kapcsolódik a vizesjáratra a szifon után. Valahol itt juthatott ki Halasi Gábor is a szifonból.
A Fehér-köveki táborban újratérképeztük a Vârfuraş-barlangot,150 m új járatot és 6 új barlangot találtunk a környéken.
Részt vettünk az olasz barlangásztalálkozón és egy expedíción a Krímben.
Újra arattunk a Speo-Sporton. Térképezéssel I–III. díjat, kutatási eredményekkel II. díjat, diaporámával és filmmel I. helyezést nyertünk.

2000 – A lelkesedés hamar terjed, a fiatalok nem adják fel. Megvalósulni látszik sok év álma a Szelek–Izbândiş rendszerbe való bejutással. Az Izbândiş-barlang régóta kihívás a barlangászklub számára nagy potenciált ígérő hatalmas vízhozama miatt, csakúgy, mint a Szelek-barlang elérhető szomszédsága szempontjából. Azonban néhány száz méter új rész feltárása után a továbbjutás elakad, nem sikerül áttörni az agyagdugókat. Az energiaigényes bontási munkákat tovább kell folytatni...
A Dajka-völgyi nagytáborban 700 m új járat és 11 új barlang van az eredmények között.
2000 augusztusában egy Tutajos-barlangi végponttúra közben, egy banális baleset következtében Ugron Gábor barátunk és túratársunk életét veszti. Ő már az új generáció ígérete volt, új szín a klub palettáján, aki színekkel, fényekkel és formákkal hirdette filmjein, hogy a természet a föld felszíne alatt is csodákat tud alkotni.
Balesetének tragikus volta nemcsak a mentésben résztvevőket rázta meg, hanem az egész klubot, és ezt követően a kör aktivitása érezhetően visszaesik. Ez rányomja a bélyegét a 2001-es évre is.

2001 – Az év elején érkezik a hír Magyarországról, hogy Kőműves Emil is örökre eltávozott közülünk. Aztán nemsokára Halka Feritől is búcsúznunk kellett.
A szomorú események dacára, úgy éreztük tovább kell lépni. Talán értük is. Tovább folytattuk a feltárást az Izbândişben, melynek hossza 1668 m lett.
Az időközben beomlott Bratcuţii-barlangban újrakezdtük a bontást, és hosszas munka után újra bejutottunk a Nagyterembe.
A klubon belül tudományos igényű aktivitásként indult, és a 2001-es föld alatti táborban is folytatódott a Szelek-barlang vizének komplex vizsgálata, mely szintén határon túli együttműködést jelent.
A föld alatti patak vizéből előre meghatározott pontokon vett minták adataiból remélnek a kutatók minél több információt nyerni a barlanggal kapcsolatos különféle kérdésekre.
A kolozsvári magyar iskolákban vetített képes előadásokat tartottunk, új tagok toborozására.
Megszerveztük a 35 éves találkozót.

2002 – A Szenkut-barlang részletesebb feltárásának, újratérképezésének érdekében együttműködésre lépünk a kolozsvári Politechnica Sportklub barlangászaival.
A helybeliek és a környéket látogató turisták kívánságát figyelembe véve, a barlangászati intézet engedélyével, hozzáfogunk a Szelek barlangjának kiépítéséhez. A kijelölt 900 méteres turistautat létrákkal, kötélkorlátokkal, patakon átívelő hidakkal szereljük fel. Belépődíjat tűzünk ki, a befolyt összegeket a barlang kapuinak karbantartására, a barlanglátogatáshoz szükséges karbid vásárlására fordítjuk.

2003 – Számos föld alatti tábort rendezünk a Szenkut-barlangban. Új járatokat fedeztünk, és térképeztünk fel. A térképezőcsapat új, korszerű technikával térképezi fel a barlang eddig is ismert járatait. A régi és az új térképek között számottevő a különbség.
Hivatalosan megnyitjuk a Szelek barlangját. A megnyitáson jelen vannak a helyi tanács, a polgármesteri hivatal és a sajtó képviselői is.
A Szelekben emlékfalat állítunk fel, azon barlangászok nevével, akik kutatták a barlangot, de már eltávoztak az élők sorából
Megszületik egy „Szelek-ház” megépítésének gondolata. Még ebben az évben, a nyári táborunk alkalmával megépítjük az alapot.

2004Folytatódnak a Szentkútban a kutatások, majdnem 500 méter új járatszakaszt fedezünk fel. A KABK hivatalosan is megkapta a Szelek barlangja gondnokságát. Nagyszabású mentőgyakorlatban veszünk részt a Román Barlangi mentőszolgálattal karöltve a Szelek barlangjában.

2005 – Fél kilométer újan feltárt járatszakasszal kezdjük az évet a Szentkút barlangban. A Szelekben folytatódnak a térképezési túrák. Az idei nagytábort a Fehér Kövekhez szervezzük, a zóna kataszterizálásán dolgozunk. Egy újabb hobby, a kanyoning üti fel a fejét a kör tagjai között, több kiszállás van szervezve különböző bővizű zuhatagok környékére.


2006 – Idén nagy hangsúlyt fektetünk a Szelek barlangjára. Nagy lendülettel folytatódnak a térképezőtúrák, a hagyományos nyári táborunkat sonkolyosra szerveztük, a Szelek barlangnak egy újabb, távoli bejáratának a felfedezésére koncentrálunk, sok reménnyel, de sajnos kevesebb sikerrel. Mivel jövőre ünnepeljük a barlang 50 éves felfedezését, felmerül egy fotóalbum kiadásának az ötlete. Év végén egyhetes fotótábort szervezünk, elhúnyt barátunk, Técsy Péter emlékére.


2007
A Szelek barlangban folytatódik a térképezés. Közel száz méter új járatot tárunk fel az Izbândiş barlangban. Részt veszünk a Félsziget fesztiválon, ahol fénykép és felszerelés kiállítással valamint kötélpályával várjuk az érdeklődőket. A fesztivál végén rendezett tombolán 20 szerencsés személy nyer ingyenes látogatást a Szelek barlangjába. Nyári táborunkat Barátkán rendezzük, célunk a Brátkuci barlang és környékének kutatása. Szeptemberben a Szelek-barlang felfedezésének 50 évfordulójára szervezett találkozón bemutatjuk a Szelek barlangjáról készűlt kétnyelvű albumot. Októberben a kolozsvári Diákművelődési házban rendezett Kolozsvári Barlangásznapok rendezvény keretén belül is bemutatjuk az albumot, filmeket és képeket vetítünk a Szelek barlangjáról. Október végén alapfokú barlangászati tanfolyamot indítunk.


2008Év elején két Szelek tábort rendezünk. Célunk a harmadik emelet és a végpont körüli kutatás és térképezés. Tanfolyam keretén belül több kiszállást szervezünk. Nyári táborunkat a Runcşor völgyében rendezzük, célunk a zóna jobb megismerése és kutatása valamint a tanfolyami vizsga lebonyolítása.