VISSZATEKINTŐ - DÁTUM NÉLKÜLI CIKKEK
KÜLÖNÖS REKORD

Nemrég bejárta az országot a hír: tizennégy amatőr barlangkutató expedíciót szervezett az Erdélyi Ércegységbe, a Rév közelében levő Szelek barlangjába, hogy megkíséreljék a továbbjutást, új járatok, folyosók feltárását. A Szelek barlangja ugyanis még nincs teljesen feltárva, noha 14 ezer métert meghaladó, feltárt részeivel a 27. helyen áll a világ-ranglistán. Illetve nem is tizennégy ezer, hanem pontosan 15.238 méter az ismert hosszúsága: a legutóbbi expedíció érdeme az újabb egy kilométer. A rendkívül nehezen járható, omladékos barlang feltárása több, mint tizenegy éve tart, s az előbbi tizennégy kilométert is ez a csoport tárta fel.

A „műkedvelő" barlangászok között egy nő is van. Törékeny, karcsú asszony, Vlad Ilonának hívják, a kolozsvári Kerekdomb negyed egyik utcácskájában lakik, foglalkozására nézve háziasszony, de bedolgozik egyik kisipari szövetkezetnek. Hímzéseket készít. S közben Palival, a férjével építkeznek, bővítik a kis családi házat, s ha jut idő pihenésre, felülnek a motorra és kirobognak a szabadba... Vlad Pali a legutóbbi expedíción, amikor már mindenki azt hitte, nem lehet tovább jutni, észrevett egy cseppkő-rácsot, amely mögött üreg tátongott. Átverte a cseppkőfüggönyt - s a barlang folytatódott!

Ilonka pedig rekorder, illetve rekordernő. Másfél évvel ezelőtt hatvanöt órát tartózkodott a föld alatt. A Szelek barlangjában ott volt több jelentős járat feltárásánál, osztozott férjével s a többiekkel a viszontagságokban, és jó ideig alig tudta, hogy teljesítményével egyedül áll az országban.
- Az embernek eszébe sem jut az ilyesmi, különösen a barlangásznak - mondja. - A föld alatt semmi értelme sincs az egyéni teljesítmény hajhászásának, az ember annyira egymásra van utalva...
Kávé mellett ülünk, kényelmes, tágas szobában.
- Miért tette? Hogyan bírta?
- Az ismeretlen megismerése örök emberi törekvés - mondja. - Kíváncsi voltam, egyszerűen.
- Nem félt?
Kicsit gondolkozik, mérlegeli a választ.
- Sokszor szorongtam... - mondja. - Tudja, a sötétség... De hát magam vállaltam. A férjem szenvedélyes barlangász, nem először jártam barlangban, igaz, nem ilyen hosszú időre. Tudtam, hogy a fiúk nehéz faladatra vállalkoztak, akkor is a továbbjutást kísérelték meg, mint már annyiszor az elmúlt évek során... Nem hátráltathattam őket. Meg aztán, szégyelltem abbahagyni, megfutamodni. ..
- Gondolt erre?
- Azt hiszem, egyszer... Akkor fedeztük fel a November 7 járatot, s azt hittük, ez a főfolyosó, amely továbbvezet. Hasszú órákon át kapaszkodtunk, csúszkáltunk hason a kutyaszorítókban, ereszkedtünk a zsombolyokon; már cafatokban lógott rajtunk a ruha... Az utolsó szakadék előtt az egyik fiú rosszul lett, amikor lenézett a mélybe. Akkor megijedtem. De aztán, ma sem tudom, mi történt velem, egyszerre eszembe jutott, hogy én nem vagyok rosszul, éreztem, hogy még bírom, és segíthetek a fiúknak. Lemásztam a szakadékba, biztosíték nélkül. És amikor leértek, kiderült, hogy ott vannak, ahonnan elindultak. Ilyen ez a barlang.
- Ennek az expedíciónak a során tártuk fel a barlang azóta is legszebb ismert részét: az Enikő termet (Bagaméri Béla mérnöknek, a barlang felfedezőjének kislányáról nevezték el), a dísztermet, az Elvarázsolt erdőt, s a legutóbbi expedíción az Emil Racoviţáról elnevezett Nagy Meander-rendszert, amely világritkaság!

Amikor kijöttek, a sonkolyosi vendéglőben Bagaméri mosolyogva fordult hozzá:
- Iluci, tudod-e, hogy rekorder vagy?
- Miféle rekorder?
- A barlangkutatás, illetve a barlangban tartózkodás hazai női rekordere! - mondta. (Barlangász-nyelven különben „lyukban ülésnek" hívják a föld alatt tartózkodást.)
Nem vette komolyan, csak a következő megbeszélésen, amikor a fiúk sorra gratuláltak, s egyikük az újságból is felolvasta a hírt...
- Jól esett - mondja -, de hát az ember nem azért csinálja...
A legutóbbi expedíción nem vehetett részt. Gyengélkedett, s a férje nem engedte leszállni. De otthon időnként előveszi a karbidlámpát, s letörli róla a port... S újracsomagolja a saját készítményű hálózsákot...
A Szelek barlangjának még nem értek el a végére...


Kibédi Ferenc



BARLANGKUTATÓK NYOMÁBAN

Kolozsvári amatőr barlangkutatókkal együtt csatangolva készítettük alábbi felvételeinket. Újonnan épült autóúton indultunk el a Vlegyásza lábánál meghúzódó Rekiceltől felfele a "Stanciul" völgyén. Az erdők és sziklák mélye ezen a vidéken sok titkot rejt. Olyan barlangokról van szó, amelyeket a tudósok még nem ismernek, melyekben ember még nem járt.


1. Nehéz zsákok alatt görnyedve bukdácsolunk az úton felfelé. Pár kilométer után kitágul a völgy. Szemközt a Vlegyásza széles háta tekint ránk, jobbra pedig két óriási mészkő szikla. Nevük egyszerű és találós: Pietrele Albe - Fehér Sziklák. Alattuk ütünk tábort.


2. Ki hitte volna, hogy itt, a mészkőzóna határán, több mint két kilométer hosszú barlang húzódik a föld alatt! Széles föld alatti patakokkal, óriási termekkel, cseppkőképződményekkel, omlásokkal, szóval mindazzal, ami egy "igazi" barlangot jellemez. Nevét a hozzá legközelebb eső csúcsról kapta: Vîrfuraș. A barlang körbejárásának nehézségeiről a mellékelt kép alapján talán fogalmat alkothatnak olvasóink.



3. Rendkívül érdekes a Vîrfuraș barlangot alakító patak. Nagyon gyors folyású medrében a legtöbb helyen egyáltalán nincsenek kövek. Fekete és fehér, simára csiszolt falú sziklamartok között rohan tova. Ki gondolná, hogy pár száz méterrel odább - miután felszínre bukkan - közönséges patakként csordogál lefelé a völgyön?



4. Bátran állíthatjuk, hogy az újonnan felfedezett "Vîrfuraș" a környék nemcsak legnagyobb, hanem legszebb barlangja is. Bár nem tipikus cseppkőbarlang, az óriási termek szélei s a termeket összekötő kanyargó járatok cseppkőképződményekben igen gazdagok. Ilyen a képen látható "Kugliterem".



5. Utolsó felvételünk az ország legnagyobb barlangjában, a Sonkolyos melletti Szelekben készült. ebből a fantasztikus föld alatti labirintusból eddig mintegy 16 kilométernyit ismertünk. A tavaly novemberben azonban felfedezték, hogy a föld alatti patak folyosója felett, több tíz méter magasságban, másfél kilométer hosszú, eddig járatlan folyosó húzódik, amelyet a kolozsvári amatőr barlangkutatók térképeztek fel. A kutatás folytatódik: a folyosóknak még nem értek a végére.


Egri László

A felvételeket Kerekes Károly, Kerekes Zoltán,
Székely István és Gyurka Előd készítették.