VISSZATEKINTŐ - 1958
A KOLOZSVÁRI METALUL ALPINISTÁI ÚJABB RÉSZEKET
TÁRTAK FEL A ”BARÁTSÁG BARLANGBAN“


1958 április 2, Új sport

Körülbelül egy éve annak, hogy hírt adtunk olvasóinknak a Sonkolyos közelében levő Barátság barlang felfedezéséről és a feltárási munkák kezdeti eredményeiről. Azóta a kolozsvári alpinisták – egyszer kétszer a nagyváradiak segítségével – szorgalmasan tovább dolgoztak, s újabb értékes eredményeket mutattak fel. A barlang kiterjedését illetően hosszú ideig még hozzávetőleges becslések sem születhettek, mivel a feltárt vizes járatot egy hosszabb szakasz után egy tó szakította meg. A vízfestő kísérletek – amelyeket Gagyi András csoportja végzett – nem jártak sikerrel, így a barlang víznyelőjét, tehát a víz útját nem tudták megállapítani. Hasonlóképpen sikertelenül végződött a nagyváradiak kutató útja, akik egy mellékjáratnak vélt barlangban 70 m-t hatoltak előre, de útjukat egy törmelékdomb elzárta.

A barlang felfedezője, Bagaméri Béla kolozsvári mérnök, azonban szívósan tovább dolgozott. Január elején egy tizenöt tagú csoportot szervezett (Gábor F., Vigh Pál, Bertalan Berta, Molnár Attila, Fodor Ádám, Turbucz Klára, Szabó Tamás, Zakariás István, Zonda Ödön, Pálfi J., Müller Ádám, Török L., Téglás I., Dr. Sabin és Török) amely 12 óra hosszat tartózkodott a föld alatt s a várt eredményekkel tért vissza. A járhatatlannak vélt mellékjáratok egyikében ugyanis sikerült továbbjutniuk. A járatot egy 12 m széles és 8 m magas sziklatömb zárta el. A csoport tagjai kísérletképpen megmászták ezt a sziklát, s sikerült egy hasadékon keresztül behatolniuk a barlang ősjáratába, amelyet a víz már régen elhagyott. Ez a hatalmas labirintus sok érdekes lelettel gazdagította az alpinisták naplóját. Találtak a többi között ritka kalcitkristály tüskéket, szőlő alakú képződményeket és egész ritkaságszámba menő különleges gipszkristályokat. Feltártak egy kisebb termet is, amelyet gazdag kristálytömbök ékesítenek. Ezt a termet “Meseországnak” nevezték el. Az alpinisták a barlang egyes részein különböző penészgombákat is gyűjtöttek, amelyek jelenléte értékes adatokkal szolgált a barlangkutatók számára.

A kolozsvári Metalul alpinistái, ugyancsak Bagaméri vezetésével legutóbb március 8-9.-én látogattak el a Barátság barlangba. Ezúttal kíséretükben volt a Barlangkutató Intézet kolozsvári fiókjának két tagja is (D.Coman és C. Plesa) akik tudományos megfigyeléseket végeztek. A kutatók 16 órai munkával két új járatot tártak fel, újabb érdekes kristályokat és gombaféléket találtak.
Sajnos pontos méréseket még mindmáig nem tudtak végezni, s ezért a már ismert részek hosszát, pontos fekvésüket nem tudták rögzíteni. Úgy vélik, hogy egy hosszabb lélegzetű kutatással ezt a hiányosságot is pótolják.

A Barátság barlang mind tudományos mind turisztikai szempontból igen értékes.

Bitai Ödön, Fisch Rezső



A SONKOLYOSI BARLANGRENDSZER MEGHÓDÍTÁSA

1958 szeptember 4, Előre

A kolozsvári Vasas sportegyesület alpinistái tovább folytatták a közel múltban felfedezett sonkolyosi barlangrendszer feltárását. Fodor Pataki Ádám, Török László és Zürich István alpinisták a barlangrendszer felfedezőjének, Bagaméri B. mérnöknek a vezetésével újabb, mintegy ötszáz méteres, cseppkövekben igen gazdag barlangrészt tárak fel. A feltárásban a Barlangkutató Intézet részéről dr. Coman Daniel akadémikus, őslénykutató és Viehmann József kutató vett részt.

Ilyenformán néhány soros napihírben is meg lehetne írni ezt az eseményt, de az a komoly erőfeszítés melyet a Vasas fiatal alpinistái, élükön a barlangrendszer felfedezőjével, Bagaméri B. mérnökkel már több mint egy éve folytatnak ennek a tudományos szempontból nagy jelentőségű és rendkívül nehezen bejárható barlangrendszer[nek] feltárásáért, többet érdemel.
A hegyek csodálatos barlangvilága rendkívül vonzza az ember képzeletét. Ezt a – hallgatag sziklák által őrzött – birodalmat, ahol az örök éjszaka az úr és ahol a titkokat rejtegető csendet csak a vadul rohanó földalatti patakok félelmetes zúgása töri meg, az emberi képzelet a tündérvilág alakjaival, gonosz manókkal, félszemű óriásokkal és mesebeli kincseket őrző sárkányokkal népesítette be. Ma már senki se hisz ezekben a legendákban és a barlangok mesevilága a tudomány haladásával szétfoszlott, de a barlangok azok maradtak. Az ember lelkében pedig fokozódott az új, az ismeretlen felfedezésének vágya, ami a ma emberét arra ösztönzi, hogy – sokszor még életének kockáztatásával is – behatoljon a hegyek gyomrába és meghódítsa az örök éjszaka birodalmát.

Egy szombati napon tűnt el a sonkolyosi hegy mélyébe vezető keskeny sziklahasadékban a kolozsvári alpinisták kis csoportja és négy óra után kerültek ismét a napvilágra. Sárosan, megviselve a kalandos és rendkívül nehéz földalatti út fáradalmaitól hunyorogva álltak a vakító augusztusi napsütésben. Több, mint tizenhat órát tartózkodtak a barlangban.
– Sikerült újabb ötszáz métert előrehaladni a főjáratban – újságolták az érdeklődőknek, akik között ott volt dr. Coman D. akadémikus, Viemann J. tudományos kutató a kolozsvári Barlangkutató Intézettől és dr. Pascariu Valeria, az Országos Természetvédelmi Bizottság titkára, aki egyenesen Bukarestből érkezett az új barlangrendszer megtekintésére.
– Óriási, csodálatos szépségű cseppkőképződményekkel borított új termeket fedeztünk fel – lelkendeztek az alpinista csoport tagjai, akikben még mindig erősen élt a földalatti élmények hatása. Amíg a tudományos szakértők és az Országos Természetvédelmi Bizottság kiküldötte a másnapi expedíció részleteit beszélik meg, félrevonjuk a sonkolyosi barlangrendszer felfedezőjét, Bagaméri Béla mérnököt.
– Sohasem felejtem el azt az éjszakát – kezdi elmesélni a felfedezés történetét – amikor szállásadóm, egy öreg sonkolyosi bányász a közeli hegy oldalában levő „szelek lyukáról" kezdett nekem mesélni.
– Az ember nem fér el abba a keskeny sziklahasadékba – magyarázta az öreg – ahonnan állandóan erős szél fú. A pásztorok nagy melegek idején ide járnak hűsölni. Azt tartották a régiek, hogy talán a hegyek lelke járja ezt a hasadékot. Azért fújdogál belőle állandóan a szél.
– Olvasmányaimból azonnal tudtam, hogy ez az erős légáramlat csak egy nagy összefüggő barlangrendszer következménye lehet. És másnap 1957 április 7-én reggel már én is ott álltam a „szelek lyukánál". Éreztem az erős légáramlatot és elhatároztam, hogy minden áron keresztüljutok a hasadékon. Mintegy fél óráig tartott, amíg keresztül vergődtem a sziklarésen, melyben nehezen tudtam végig kúszni. Végül egy kürtőszerű mélyedésen keresztül egy hatalmas földalatti terembe értem, ahol karbidlámpám fénye a cseppkő képződmények valóságos tündérvilágát varázsolta elém. Bár fenyegetően kísértett az egyedüli vállalkozás minden kockázata - emlékszik a felfedezés pillanatára Bagaméri – nem tudtam megállni, hogy az előttem levő tágas földalatti folyóson, amelynek közepén ott folydogált a búvó-patak kristálytiszta vize, ne hatoljak tovább. Lépésről lépésre elém tárult ennek a földalatti világnak roppant szépsége és gazdagsága, észre sem vettem és már ott jártam a patak által behordott fövényen, amelyet az ember lába még sohasem érintett. De bármilyen csábító is volt a további kutatás a józan ész arra intett, hogy térjek vissza, mert egyedül kutatni egy ismeretlen barlangrendszert nagyon kockázatos vállalkozás. Mintegy fél kilométeres kalandozás után beírtam a nevemet a patak homokjába és visszatértem – fejezte be Bagaméri Béla mérnök a „Szelek barlangjának" felfedezése történetét...

Ezután már a Barlangkutató Intézet és a Vasas alpinista csoportjának segítségével folytatódott a sonkolyosi barlangrendszer feltárásának munkája. Távolról se gondoljuk azt, hogy a barlangrendszerek feltárása öncélú turisztikai erőfeszítés. Egyáltalán nem az mert a hegyek barlangrendszereinek megismerése nagymértékben hozzájárul hidrológiai és geológiai tudományok fejlődéséhez, de ezenkívül a barlangok igen sok értékes adatot szolgáltatnak az ősember és a különböző korok őslényeinek életére vonatkozólag is.

A sonkolyosi barlangrendszer megismerésére irányuló eddigi feltárási munkák és az azokkal párhuzamosan haladó tudományos kutatások adatai arra engednek következtetni, hogy ez az újonnan felfedezett barlang nemcsak cseppkő és egyéb kristályképződményekben gazdag, hanem tudományos – különösen hidrológiai – szempontból is nagy jelentőségű. A jelen pillanatig feltárt, három km-t meghaladó részek természeti szépségükben vetekednek hazánk eddig ismert bármelyik barlangjával. Lehetséges az is, hogy a sonkolyosi barlang méreteiben is egyike hazánk legnagyobb kiterjedésű barlangrendszerének, ezt azonban a további feltárás és feltárt részek pontos térképezése után lehet csak végleg eldönteni.

T.K.