VISSZATEKINTŐ - 1957
RITKA SZÉPSÉGŰ CSEPPKŐBARLANGOT FEDEZTEK FEL A KOLOZSVÁRI VOINŢA ALPINISTÁI

1957 április 26, Új sport

Egy három héttel ezelőtt történt, hogy Bagaméri Béla a kolozsvári Voinţa hegymászója értékes felfedezéssel gazdagította barlangkutatásunkat. A Királyerdő, Csúcsa és Rév közötti vidékén Sonkolyos közelében nagy kiterjedésű és ritka cseppkőképződményekben gazdag barlangra bukkant. Földalatti kutatóútra nem készült fel s ezért – bár egy búvópatak mentén mintegy 500 méternyire behatolt a hegy gyomrába – kénytelen volt visszafordulni. Felfedezését jelentette az illetékeseknek, akik elhatározták, hogy késedelem nélkül hozzálátnak az új barlang feltárásához.

A Voinţa barlangkutató csoportjának 12 tagja kiszállt a helyszínre. A csoport amelynek tagjai Szatmári Dénes, Bagaméri Béla, dr. Xántus János, Szabó Tamás, József Mihály, Zürich István, Blazsek Ödön, Blazsek Liviu és Daume Attila 13 órát töltött az új barlangban, rendkívül érdekes élményekkel tért vissza. A kutatócsoport tagjainak elbeszélése alapján körülbelűl a következőkben foglalhatnánk össze az első út élményeit:

Hajnali két óra volt, amikor a csoport megérkezett az új barlang bejáratához. Mivel a sziklarés igen szűknek bizonyult, reggel öt óráig vésőkkel tágították, hogy mindnyájan bejussanak. Már kelőben volt a nap, amikor egy 15 méteres kötél segítségével az utolsó ember is leereszkedett a barlangba vezető szűk kürtőn. Itt megosztották a feladatokat s hozzáláttak a munkához. A vízzel és iszappal borított padlózatú folyosón előre törve lassan bontakozott ki a kutatócsoport tagjai előtt az új barlang minden szépsége. A folyosó lassan lejtett s végül egy hosszú terembe torkollott, amelynek falairól és boltozatáról vakító tisztaságú cseppkőrudak serege kápráztatta a felfedezőket. A terem dísze egy 15 méter magas és 5m átmérőjű fenyőfa alakú cseppkőtömb, amelyhez foghatót hazánkban még nem találtak. A terem alsó szakaszában egy 5 méteres vízesésre bukkantak amelynek vize a terem végét képező víznyelőben (xigon) tűnt el.

Ezután a csoport két részre oszlott s így folytatták tovább az utat. A keskeny járatokon előrehaladva újabb három cseppkő-termet fedeztek fel. Az első terem képződményei hófehérek, ezért a „Tündérterem” elnevezést kapta. A „Vörös-terem” cseppkövei, mint neve is mutatja, a vörös szín legváltozatosabb árnyalataiban ragyognak. A barlang legjelentősebb része, az úgynevezett „gyémántmező”, amely a maga nemében – a szakértők véleménye szerint – párját ritkítja a világon.

A felfedező csoport nagy kitartással és buzgalommal küzdötte át magát a barlang egyes szakaszain, s sokszor mellig érő vízben, vagy pedig hason csúszva a szeszélyes járatokon keresztül… Tizenhárom órát töltöttek a csoport tagjai a föld alatt s még mindig nem tudják teljes egészében bejárni az új barlangot. Vannak ugyanis szakaszok amelyeken csak csónak segítségével juthatnak át.

Az első kutatóút sikerrel járt. A legközelebbi feladat, hogy teljes egészében feltárják és a természetjárók számára is hozzáférhetővé tegyék a barlangot, amelyet a Barátság barlangjának neveztek el.

Fisch Rezső



A BARÁTSÁG BARLANGJA

ÚJ CSEPPKŐBARLANGOT FEDEZTEK FEL A KOLOZSVÁRI AKARAT TURISTÁI

1957 április 28, Igazság

Egy szép tavaszi este Bagaméri Béla, a Kolozsvári Akarat sportközösség alpinista szakosztályának tagja egy öregember érdekes elbeszélését hallgatta: az idős bácsi a közeli hegyekről, a velük kapcsolatos mondákról, legendákról beszélt, egy bizonyos barlangról, mégpedig a Szél barlangjáról, amelyet azért neveznek így a környéken, mert a földben levő résen hideg levegő áramlik állandóan a külvilágra. Ebbe a barlangba dobták egykor – így tartja a közbeszéd – az „izgága", sorsukkal elégedetlenkedő parasztokat. Hogy valóban van e ilyen barlang, azt – úgymond – nem lehet tudni, mert még ember nem járt ott. Legalább is olyan, aki elmesélte volna, mit látott bent...

Másnap a kolozsvári turista nem állotta meg, - hogy is tehetne ilyet egy vérbeli hegymászó? – hogy el ne menjen az öreg ember kíséretében az említett nyíláshoz. Meg is találták egy kis földalatti csermely kitörési helye mellett, és mindketten érezték az alulról feltörő hideg levegőt. Itt valóban barlangnak kell lennie – mondta Bagaméri Béla – vagy legalábbis valamilyen nagyobb üregnek. Ez okozza a légáramlást.

S ha már nem tudta megállni a hegymászó, hogy el ne látogasson az öreg által említett nyíláshoz, azt sem állta meg, hogy ha már itt volt, be ne ereszkedjék a föld mélyébe. S ott bent a feltevései igazolódtak. Valóban – miután a nála levő eszközökkel kitágította a nyílást és bemászott rajta, egy keskeny folyosószerű üregbe, majd innen egy mind jobban szélesedő és táguló barlangba ért. Csodálatos látvány volt a szemnek, ami itt fogadta. Nem sokáig haladhatott azonban, mert csak egy karbidlámpája volt s kevés felszerelése. Könnyen eltévedhetett volna.

Amint visszatért Kolozsvárra, jelentette az új barlang felfedezését az Akaratnál. Néhány nappal később a sportközösség 12 tagú alpinista csoportja útra kelt, hogy meghódítsa a Szél barlangját. S a hódítás sikerrel járt. A korszerű felszereléssel ellátott csoport tagjai méterről méterre vették be az új barlangot és 2 és fél kilométer mélységig hatoltak be. Feltevéseik szerint a barlang hossza mintegy 6 kilométerre tehető. Tizenhárom órát tartózkodtak a csoport tagjai – Szatmári Dénes, ifj. Xantus János, dr. Voiseanu Gh, dr. Szabó Tamás, Zürich István, Gagyi András, Nyerges János, József Mihály, Blazsek Ödön, Blazsek Liviusz, Baumer Attila és természetesen Bagaméri Béla – a gyönyörű cseppkőbarlangban, s ismerkedtek az újonnan felfedezett természeti szépséggel, majd a barlangból távozva rögtön el is keresztelték: a Szél barlangja a Barátság nevet kapta...

Hazánk turistái újabb festői hellyel gazdagodtak.




ÚJ CSEPPKŐBARLANGOT FEDEZTEK FEL KOLOZSVÁR TARTOMÁNYBAN

1957 Június 28, Előre

Bagaméri Béla hegymászó, Rév közelébe nemrég egy új barlangot fedezett fel. A barlang feltárási munkálatain részt vett Viehmann József professzor, a Barlangkutató Intézet kolozsvári fiókjának tudományos munkatársa is. A szép cseppkőalakulatokban bővelkedő barlangon át földalatti patak folyik, amely a Sebes Körösbe ömlik. A kutatók mintegy 600 méterre követték a földalatti vízfolyást, ahol tóvá szélesedik ki. A barlang alapos áttanulmányozására nemsokára expedíciót szerveznek.