SZELEK BARLANGJA
“… itt a hegy oldalában meghasadt a szikla. Ember nem igazán fér be oda, de állandó erős szél fú onnan. Nyáron hideg, télen melegebb. A juhokat őrző pásztorok nagy meleg idején oda járnak hűsölni. Azt is mondják, hogy talán a hegyek lelke járná ezt a sziklahasadást és azért fú onnan az az erős szél.”
Bagaméri Béla, 1961
1957. április 7. Ez a dátum az erdélyi és az egész romániai barlangkutatásra nézve sorsdöntő. Ekkor fedezte fel Bagaméri Béla a Szelek barlangját, amely a több mint 50 kilométerével ma már Románia és egyben a Kárpát-medence leghosszabb ismert barlangrendszere. Nem csak hosszúsága miatt egyedi a Szelek barlangja, hanem a sajátos morfológiája, geomikrobiológiája, valamint ritka “ásványgyűjteménye” miatt is.
A barlang a királyerdőbeli Vársonkolyos településhez tartozó Frântura-tisztás északnyugati részén, a Sebes-Körös bal oldalán, folyásirányban a Méhsed-völggyel való találkozástól kb. 500 méterre helyezkedik el.
Földtanilag a barlang egy 180 m vastag ladini (középsőtriászkorú) zátonymészkő tömbben alakult ki. Ezeken a mészköveken egy alsójura vízátnemeresztő konglomerátumos és homokköves összlet található, így részben egy úgynevezett fedett karsztról beszélhetünk, ami jelentős mértékben befolyásolta a barlang fejlődését és cseppkövekben való relatív szegénységét.
Morfológiai szempontból nézve, a barlangnak egy többszintes labirintikus jellege van. A legnagyobb szintkülönbség 120 m, az extenziója (a két legtávolabbi pont légvonalbeli távolsága a barlangban) 3,2 km. A barlangrendszer járatainak iránya észak-északnyugat–dél-délnyugat.
A járatok négy szinten terjednek, ezekből a legalsó aktív, tehát még a víz eróziós és korroziós tevékenysége alakítja ma is, a felső három emeleti szint pedig fosszilis. A fő járatok az említett aktív járat, I. emelet, II. emelet, Fehér Folyosó, Vörös Folyosó, Tavas járat, az oldalágak: November 7 járat, Május 1 járat, Moravek járat, Mikulás járat, stb. A barlang jellegzetességei közé tartoznak az impozáns látványt nyújtó helyenként 25-30 méter magasságig terjedő meanderek.
A termek általában vetők találkozásánál vagy vető menti omlások következtében alakultak ki. Ilyenek a: Titánok terme, Nagyterem, Amfiteátrum, Gyászterem, Rejtett terem, Mamut terem.
A barlangban található aknák is vegyes eredetűek, egyesek vetőbreccsákon, mások diaklázisokon alakultak ki. Szerepük fontos, ugyanis összekötő szerepük van a három emeleti és az aktív szint között. A legfontosabbak: Lépcsőház, Létrák, Nehéz zsomboly, Bükki zsomboly, Bagaméri-zsomboly, Torpedó.
A barlang méreteihez viszonyítva kevés a cseppkőképződmény, azonban itt is jelen vannak a: sztalaktitok, sztalagmitok, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók, borsócseppkövek, cseppkőlefolyások, tetarata medencék, ágas-bogas CaCO3 kristályok (heliktitek), virágszerű gipsz és aragonitkristályok (anthoditok), monokristályok.
Ásványtanilag érdekes az aktív járat medrében található vas-mangán alapú, zselatinszerű üledék, amely birnesitből és más mangán oxid- és hidroxidból (piroluzit, romanechit, todorokit, rodokrozit), úgyszintén goethitből és kaolinitből állnak. Az emeleti szárazjárat-részeken a mangán wad és psilomelán alakjában jelenik meg. A gipsz ugyancsak változatos morfológiai formákban jelenik meg. További ritka ásványok: hidromagnezit, hausmanit, braunit, brushit, montmorillonit, saponit stb. Még megemlítendő az alofán (Al szilikát), amely az egész világon barlangi környezetben csak két helyen jelenik meg, ezekből az egyik a Szelek barlangja.